Hát, kezdek is egyből egy novellával, ami főleg Ricky-ről fog szólni, de benne lesz azért a banda is. Ha valaki nem bírja a véres cuccokat, akkor... sok sikert! ^^
Ha valakit érdekel, ezt a számot hallgattam, miközben írtam, szerintem illik hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=D8kvrYuQHOo
Ha valakit érdekel, ezt a számot hallgattam, miközben írtam, szerintem illik hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=D8kvrYuQHOo
Üdv: ~MIWlover
~•○•~
Fogalmam sincs, hogy vagyok képes ilyenekre... Folyton a kedvenc ruháimat hagyom el, most például egy pulcsimat felejtettem valakinél, a legjobb kérdés viszont az, hogy hol. A tegnapi buli igencsak felejtős volt, gondolom fél liter pia után az embernek fel se tűnik, hogy ujjatlan felsőben rohangál hat darab kétes kinézetű és enyhén illuminált személlyel az utcán... Ugyan!
Ezeken gondolkoztam az ágyamon fekve, még nem szántam rá magam, hogy felkeljek. Igaz, a nap már rég felkelt és a kutyám is érdeklődve lesett be az ajtón, de inkább bekapcsoltam a telefonomon az első számot, és ellazulva hallgattam. Amikor vége lett, kényelmesen lesétáltam a konyhába és ittam egy kávét, majd ettem egy muffint, amit még tegnap este sütöttem. Ilyenkor imádom az előrelátó énemet. Aztán újra eszembe jutott a pár perccel ezelőtti belső monológom tárgya.
Felöltöztem, a hűvösebb időre tekintettel egy fehér rövid derekú, ejtett vállú, háromnegyedes ujjú felsőt vettem fel, hozzá egy egyszerű fekete cicanadrágot. A sminkemet a szokásos ezüst-feketére csináltam hosszú szempillákkal és cicás kihúzással. Mélyvörös rúzs, és kész is a tökéletes összhatás. Világosszőke hajammal és fehér bőrömmel ez egész jól mutatott. Tekintve, hogy sokan már anorexiásnak mondanak soványságom miatt, így jól állt a cicanadrág is. Felvettem egy magas sarkú bokacsizmát (természetesen feketét), megfordultam még egyszer a tükör előtt és kiléptem az ajtón. Elindultam a legközelebb eső bandatag, a szólógitáros háza felé. Vele már-már olyanok voltunk, mint a testvérek, nem volt egymás előtt titkunk, és a média nem egyszer próbált már összehozni minket, ami miatt a barátnője féltékeny is volt. Pedig, akármilyen hihetetlen, sem egy csók, se semmi nem volt köztünk, és nem is szeretném, ha ilyesmi tönkretenné a barátságunkat. Időközben oda is értem Ricky házához. Nem túl nagy és nem túl fényűző egyszintes ház, pont akkora, mint amekkorának lennie kell, mindennek megvan a helye. Talán furcsa, de Ricky sokkal jobban rendet tart, mint én lány létemre.
Mosolyogva kopogtam be, majd hogy nem kaptam választ, beléptem az ajtón. A redőnyök fel voltak húzva, innen gondoltam, hogy ébren van. Levettem a cipőmet és átsétáltam az előszobán. Balra nyílt a nappali, de itt nem láttam senkit, ezért az ebédlőn keresztül a konyhába mentem, de ez is üres volt. Gondoltam nem valószínű, hogy a vendégszobában van, és a fürdő ajtaja is nyitva volt, ezért a hálószoba felé pillantottam. Az ajtaja résnyire nyitva, de bent félhomály, csak a függöny résein át beszűrődő és a földre hulló fény törte meg a sötétséget. Halkan hármat koppintottam az ajtóra, majd kezemmel bentebb toltam. Beléptem a szobába, de először nem tűnt fel semmi. Az ágynemű szépen megigazítva, a tükrös ajtajú gardróbszekrény, mely az egész ajtó felőli falat elfoglalta, teljes hosszán zárva volt. Majd halk hüppögést hallottam a szemközti sarokból, de nem láttam senkit. Megkerültem az ágyat, és csak akkor láttam meg. Fekete nadrág és rövidujjú póló volt rajta, viszont cipőt nem viselt. Hátát a falnak döntve, lábait felhúzva és átkarolva, fejét a térdeire hajtva ült. Mellette a földön egy szépen megmunkált kés feküdt. Ismertem ezt a kést, eddig az egyik polcon volt, dísztárgynak használva. Ricky szerette és büszke volt rá, hiszen tényleg gyönyörű és különleges volt, nekem is mindig nagyon tetszett. Viszont most megijedtem. Még a majdnem teljesen sötét szobában is láttam, ahogy mellette a földön, a lábfején és az alkarján is kisebb-nagyobb vörös foltok, csíkok, pöttyök fénylettek. Ebben a pillanatban rám nézett. A fekete festék, amivel a szemeit körbehúzza most sötét barázdákat szántott arcára, állán szintén elkenődött vörös foltok voltak, ahol hozzáért a karjához. Odasiettem hozzá és mellé térdeltem. Remegő kézzel az alkarjához értem, ahonnan még mindig vér csordogált, majd a szemébe néztem. Olyan végtelen szomorúságot és levertséget láttam rajta, hogy nekem is könnyek gyűltek a szemembe.
-Miért..?- suttogtam elhaló hangon. Ő csak sóhajtott, és letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából. Majd újra rám nézett, de a szemében most valami furcsa, gyilkos láng villant. Pár pillanat múlva csak arra eszméltem fel, hogy a tükör előtt érek földet. A bordáimra estem, nem kaptam levegőt. Ricky lassan sétált felém, a kést a kezében tartva, vigyorogva. Sosem féltem még így életemben. Látszott hogy nincs tisztában azzal, mit csinál, és fogalmam sem volt hogy állíthatnám meg. A karjából csepegő vér végigfolyt a késen, majd a földön érte halálát. Leguggolt tőlem fél méterre, majd letérdelt, aztán kezeit letéve fölém hajolt, majd visszatérve térdelő pozíciójába az ölébe húzott. Karomat erősen szorította, nehogy el tudjak menekülni, bár így se mertem volna. Szájában a kis fémkarikákat idegesen rágta, és én elmerültem ennek figyelésében, miközben egész testemben remegtem. Aztán megéreztem, ahogy a hátamon végigvágja a felsőmet és azzal együtt a bőrömet is. Fel akartam volna sikítani, de ekkor kezét a számra tapasztotta, csontjaimat nem kicsit megnyomva, közben újabb vágásokat ejtve. Éreztem ahogy a meleg folyadék végigcsorog a hátamon, majd Ricky kezét, végigsimítva minden egyes seben, aztán ahogy a cafatokban lógó ruhadarabot letépkedi rólam. Néhány darabja kíméletlenül súrolta a sebeket, ahogy leszedte. Ekkor már nekem is patakzott a könnyem, de egy hangot nem mertem kiadni. Ekkor hátrébb döntött, úgy fogott mint egy kisbabát, hátamat karjával megtámasztva. Fáradtnak és gyengének éreztem magam, viszont nem hiszem hogy el tudtam volna aludni. Újra éreztem, ahogy a hideg fém a bőrömhöz ér, és vágni kezd szinte azonnal, de ez most a hasamon és a bordáimon volt. Lenéztem, és láttam ahogy vérem először csak kis gömbökben, majd ahogy túl nagyra nőttek, egymással versenyezve indulnak meg az oldalam felé. Onnan most nem a földre, hanem Ricky nadrágjára csepegtek, aki nevetve a fülembe morgott. Ettől kirázott a hideg, és behunytam a szemem. Csak a ruhája susogásából hallottam, amint kését most a vállamhoz emeli. Itt annak a hegyével most rövid, de annál mélyebb vágásokat ejtett, majd minden egyes sebre egy pillanatra hozzáérintette az ajkát. Itt már az ájulás szélén sodródtam, a vérveszteségtől és a félelemtől. Ezt az oldalát még sohasem láttam, és nem tudtam, vajon meddig lenne képes elmenni. Eddig azt hittem, hogy soha sem lenne szíve bántani engem, viszont ez most egy óra alatt romba dőlt. Itt ültünk egy sötét szoba és egy vértócsa közepén, sebekkel tarkítva, én sírtam, ő mosolygott. Aztán elengedett, és én a földre zuhantam, ő pedig messzire ugrott tőlem. Kezeivel eltakarta az arcát, és oda-vissza járkált az ágy és a fal között. Olyan volt, mint aki megijedt önmagától. Elolvastam a jobb kezére írt szöveget, életemben sokszázadjára: hope... Talán most magához tért, és megkíméli az életem... Csak reménykedni tudtam, bár nekem már az is teljesen mindegy lenne, ha megölne.
Felém fordult, megint azzal a gyilkos villanással a szemében. Meghűlt a vér az ereimben, már amennyi maradt egyáltalán. Hiszen nagy része abba a tócsába gyűlt, amelyikben feküdtem. Igaz, ezt nem csak az én vérem volt, hiszen Ricky csuklójából is folyt még mindig. Egész testemet ez a vörös folyadék borította, az amúgy világos hajam összetapadt tőle. Felnéztem rá. Fekete ruháján szinte semmi nem látszott, csupán a bőre fénylett a kés nyomán. Görnyedten állt, a szeme sarkából figyelte ahogy megpróbálok felülni. A kést pengéjével lefelé tartotta, majd egy tétova lépést tett felém. Már lehunytam a szemem, vártam a halált, amikor kivágódott az ajtó. A hirtelen fénytől összerezzentem, de lassan pislogtam az alak felé, aki ledöbbenten állt, valószínűleg azon gondolkozott, mi történt itt. Ahogy megszoktam a világosságot, láttam, ahogy Ricky a másik férfira nézett, megremegett és kiejtette a kést a kezéből. A földre rogyott, és zokogni kezdett. Ekkor újra a belépő ember felé fordultam, aki talán megmentette az életemet. Megismertem benne Christian-t, aki még mindig értetlenül nézett. Majd ahogy hozzám sietett, Ricky-t arrébb rugdosta, és engem az ölébe vett. Az arcát néztem, szemeiben félelem tükröződött. A fürdőszobába sietett velem, lefektetett a puha szőnyegre, és egyenként lefertőtlenítette a sebeimet. Szörnyen csípte, égette őket a folyadék, de nem volt erőm szólni. Amikor ezzel végzett, szakértő kézzel leragasztgatta őket. Az ő ruháját is összevéreztem, de nem érdekelte.
-Várj egy picit, oké?- mondta nekem, miközben a szemembe nézett. Én lassan bólintottam, mire kifutott a fürdőből, és láttam, ahogy a hálószobába megy vissza.
-Elárulnád nekem, hogy mi a faszt csináltál??- üvöltött Ricky-re. Csak halk dünnyögést, és sóhajokat hallottam. Ekkor Chris felhúzta a földről, és odavezette hozzám. Rám nézett egy pillanatra, de aztán elfordította a fejét.
-Ricky...- suttogtam.
-Kérlek bocsáss meg! Elborult az agyam, nem tudtam mit csinálok.- nagy szemekkel pislogott rám, én elmosolyodtam.
-Nem haragszok. Mi történt?- kérdeztem még mindig halkan. Chris ellátta az ő sérüléseit is, miközben elmondta, hogy a barátnője otthagyta. Emiatt volt úgy maga alatt, aztán valakin le kellett vezetnie a dühét.
-Most annyira utálom magam... Nem hiszem el, hogy erre én képes vagyok. Nagyon sajnálom.- leült mellém a földre, én pedig minden erőmet összeszedve (és Chris segítségével) felültem. Odahajoltam hozzá, és megöleltem.
-Ne utáld magad. Majd meggyógyulok.- suttogtam, majd arrébb másztam.
-Srácok... Segítenétek kimosni a hajamból ezt a vackot?-
-Öhmm... ja.- hallatszott a nagyon értelmes válasz az énekestől. Segélykérően Ricky-re néztem, aki elhúzott szájjal megvonta a vállát:
-Mit kéne csinálni?-
-Én ideülök a kád mellé, te meg engeded rá a vizet. Meg tudod csinálni?- kérdeztem mintha kételkednék ebben.
-Oké.- mondta bizonytalanul. A vállamra terített egy törölközőt, és amíg sikeresen kivitelezte ezt a küldetést, addig Chris felhívta a többieket. Ragaszkodott hozzá, hogy megtudják, bár én féltettem Ricky-t, aki inkább nem mondott semmit, nem akart beleszólni. Miután végeztünk, tíz percen belül befutott Devin, Brandon, majd szép sorban a többiek is. Ekkorra már megkaptam a gitáros egyik kinőtt pólóját is. Valószínűleg hallották az énekes hangjában a feszültséget, mert amint megérkeztek, egy "Mi a baj?" kérdéssel indítottak. Amikor mindannyian leültünk a nappaliba (én Ricky-vel osztoztam egy fotelon), akkor mindenki elmondta a maga szemszögéből az eseményeket, amit a banda döbbenten hallgatott végig. Amikor én is elmondtam az utolsó szavakat, legalább két percig senki nem mert szólni. A csöndet Balz törte meg, aki odasétált hozzánk és behúzott egyet Rickynek. Halkan sikoltottam, majd megragadtam a "zongorista" csuklóját.
-Ne bántsd!- suttogtam remegő hangon. Ő rám nézett, kimeresztette felemás szemeit.
-Dehát majdnem megölt! Te nem is utálod emiatt?- a második mondat minden szava mindkettőnknek egy-egy döfésként hatott. Ricky mint egy ijedt őz kucorodott össze, és a mindkettőnket elfedő pokróc alatt megérintette a kezemet. Én rámosolyogtam, majd bátorításként megszorítottam a kezét.
-Nem, nem utálom. És te se ítéld el... Kérlek!-
-Lehet hogy most egy perverz állatnak fogsz gondolni, bár eddig is szerintem, de megnézhetném a sebeidet?- tényleg csak a kíváncsiságot hallottam a hangjából, ezért levettem a pólómat, majd a kötéseket is. Még én sem láttam így, egyszerre az összeset, ezért én is meglepődtem. A hátam és elöl a bordáim, plusz még a vállam és a mellem feletti rész végig bordó csíkokkal volt borítva. Ryan a szája elé kapta a kezét, Brandon halkan káromkodott egy vékony sort, Ghost csak kimeresztette a szemeit. Balz óvatosan hozzáért a hátamon a leghosszabb heghez, majd megvetően Ricky-re nézett, aki elfordította a fejét, nem mert a felemás szemekbe nézni. Megfordultam és a fülébe súgtam:
-Ne bántsd!- majd visszavettem a pólót és befészkeltem magam Ricky mellé. Ő újra megfogta a kezemet és fejét a vállamra döntötte. Végignéztem kisírt szemein, elharapott száján, sebekkel teli karján, de mégis olyan békésen szuszogott. Lentebb csúsztam, majd lassan elaludtam...
-Miért..?- suttogtam elhaló hangon. Ő csak sóhajtott, és letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából. Majd újra rám nézett, de a szemében most valami furcsa, gyilkos láng villant. Pár pillanat múlva csak arra eszméltem fel, hogy a tükör előtt érek földet. A bordáimra estem, nem kaptam levegőt. Ricky lassan sétált felém, a kést a kezében tartva, vigyorogva. Sosem féltem még így életemben. Látszott hogy nincs tisztában azzal, mit csinál, és fogalmam sem volt hogy állíthatnám meg. A karjából csepegő vér végigfolyt a késen, majd a földön érte halálát. Leguggolt tőlem fél méterre, majd letérdelt, aztán kezeit letéve fölém hajolt, majd visszatérve térdelő pozíciójába az ölébe húzott. Karomat erősen szorította, nehogy el tudjak menekülni, bár így se mertem volna. Szájában a kis fémkarikákat idegesen rágta, és én elmerültem ennek figyelésében, miközben egész testemben remegtem. Aztán megéreztem, ahogy a hátamon végigvágja a felsőmet és azzal együtt a bőrömet is. Fel akartam volna sikítani, de ekkor kezét a számra tapasztotta, csontjaimat nem kicsit megnyomva, közben újabb vágásokat ejtve. Éreztem ahogy a meleg folyadék végigcsorog a hátamon, majd Ricky kezét, végigsimítva minden egyes seben, aztán ahogy a cafatokban lógó ruhadarabot letépkedi rólam. Néhány darabja kíméletlenül súrolta a sebeket, ahogy leszedte. Ekkor már nekem is patakzott a könnyem, de egy hangot nem mertem kiadni. Ekkor hátrébb döntött, úgy fogott mint egy kisbabát, hátamat karjával megtámasztva. Fáradtnak és gyengének éreztem magam, viszont nem hiszem hogy el tudtam volna aludni. Újra éreztem, ahogy a hideg fém a bőrömhöz ér, és vágni kezd szinte azonnal, de ez most a hasamon és a bordáimon volt. Lenéztem, és láttam ahogy vérem először csak kis gömbökben, majd ahogy túl nagyra nőttek, egymással versenyezve indulnak meg az oldalam felé. Onnan most nem a földre, hanem Ricky nadrágjára csepegtek, aki nevetve a fülembe morgott. Ettől kirázott a hideg, és behunytam a szemem. Csak a ruhája susogásából hallottam, amint kését most a vállamhoz emeli. Itt annak a hegyével most rövid, de annál mélyebb vágásokat ejtett, majd minden egyes sebre egy pillanatra hozzáérintette az ajkát. Itt már az ájulás szélén sodródtam, a vérveszteségtől és a félelemtől. Ezt az oldalát még sohasem láttam, és nem tudtam, vajon meddig lenne képes elmenni. Eddig azt hittem, hogy soha sem lenne szíve bántani engem, viszont ez most egy óra alatt romba dőlt. Itt ültünk egy sötét szoba és egy vértócsa közepén, sebekkel tarkítva, én sírtam, ő mosolygott. Aztán elengedett, és én a földre zuhantam, ő pedig messzire ugrott tőlem. Kezeivel eltakarta az arcát, és oda-vissza járkált az ágy és a fal között. Olyan volt, mint aki megijedt önmagától. Elolvastam a jobb kezére írt szöveget, életemben sokszázadjára: hope... Talán most magához tért, és megkíméli az életem... Csak reménykedni tudtam, bár nekem már az is teljesen mindegy lenne, ha megölne.
Felém fordult, megint azzal a gyilkos villanással a szemében. Meghűlt a vér az ereimben, már amennyi maradt egyáltalán. Hiszen nagy része abba a tócsába gyűlt, amelyikben feküdtem. Igaz, ezt nem csak az én vérem volt, hiszen Ricky csuklójából is folyt még mindig. Egész testemet ez a vörös folyadék borította, az amúgy világos hajam összetapadt tőle. Felnéztem rá. Fekete ruháján szinte semmi nem látszott, csupán a bőre fénylett a kés nyomán. Görnyedten állt, a szeme sarkából figyelte ahogy megpróbálok felülni. A kést pengéjével lefelé tartotta, majd egy tétova lépést tett felém. Már lehunytam a szemem, vártam a halált, amikor kivágódott az ajtó. A hirtelen fénytől összerezzentem, de lassan pislogtam az alak felé, aki ledöbbenten állt, valószínűleg azon gondolkozott, mi történt itt. Ahogy megszoktam a világosságot, láttam, ahogy Ricky a másik férfira nézett, megremegett és kiejtette a kést a kezéből. A földre rogyott, és zokogni kezdett. Ekkor újra a belépő ember felé fordultam, aki talán megmentette az életemet. Megismertem benne Christian-t, aki még mindig értetlenül nézett. Majd ahogy hozzám sietett, Ricky-t arrébb rugdosta, és engem az ölébe vett. Az arcát néztem, szemeiben félelem tükröződött. A fürdőszobába sietett velem, lefektetett a puha szőnyegre, és egyenként lefertőtlenítette a sebeimet. Szörnyen csípte, égette őket a folyadék, de nem volt erőm szólni. Amikor ezzel végzett, szakértő kézzel leragasztgatta őket. Az ő ruháját is összevéreztem, de nem érdekelte.
-Várj egy picit, oké?- mondta nekem, miközben a szemembe nézett. Én lassan bólintottam, mire kifutott a fürdőből, és láttam, ahogy a hálószobába megy vissza.
-Elárulnád nekem, hogy mi a faszt csináltál??- üvöltött Ricky-re. Csak halk dünnyögést, és sóhajokat hallottam. Ekkor Chris felhúzta a földről, és odavezette hozzám. Rám nézett egy pillanatra, de aztán elfordította a fejét.
-Ricky...- suttogtam.
-Kérlek bocsáss meg! Elborult az agyam, nem tudtam mit csinálok.- nagy szemekkel pislogott rám, én elmosolyodtam.
-Nem haragszok. Mi történt?- kérdeztem még mindig halkan. Chris ellátta az ő sérüléseit is, miközben elmondta, hogy a barátnője otthagyta. Emiatt volt úgy maga alatt, aztán valakin le kellett vezetnie a dühét.
-Most annyira utálom magam... Nem hiszem el, hogy erre én képes vagyok. Nagyon sajnálom.- leült mellém a földre, én pedig minden erőmet összeszedve (és Chris segítségével) felültem. Odahajoltam hozzá, és megöleltem.
-Ne utáld magad. Majd meggyógyulok.- suttogtam, majd arrébb másztam.
-Srácok... Segítenétek kimosni a hajamból ezt a vackot?-
-Öhmm... ja.- hallatszott a nagyon értelmes válasz az énekestől. Segélykérően Ricky-re néztem, aki elhúzott szájjal megvonta a vállát:
-Mit kéne csinálni?-
-Én ideülök a kád mellé, te meg engeded rá a vizet. Meg tudod csinálni?- kérdeztem mintha kételkednék ebben.
-Oké.- mondta bizonytalanul. A vállamra terített egy törölközőt, és amíg sikeresen kivitelezte ezt a küldetést, addig Chris felhívta a többieket. Ragaszkodott hozzá, hogy megtudják, bár én féltettem Ricky-t, aki inkább nem mondott semmit, nem akart beleszólni. Miután végeztünk, tíz percen belül befutott Devin, Brandon, majd szép sorban a többiek is. Ekkorra már megkaptam a gitáros egyik kinőtt pólóját is. Valószínűleg hallották az énekes hangjában a feszültséget, mert amint megérkeztek, egy "Mi a baj?" kérdéssel indítottak. Amikor mindannyian leültünk a nappaliba (én Ricky-vel osztoztam egy fotelon), akkor mindenki elmondta a maga szemszögéből az eseményeket, amit a banda döbbenten hallgatott végig. Amikor én is elmondtam az utolsó szavakat, legalább két percig senki nem mert szólni. A csöndet Balz törte meg, aki odasétált hozzánk és behúzott egyet Rickynek. Halkan sikoltottam, majd megragadtam a "zongorista" csuklóját.
-Ne bántsd!- suttogtam remegő hangon. Ő rám nézett, kimeresztette felemás szemeit.
-Dehát majdnem megölt! Te nem is utálod emiatt?- a második mondat minden szava mindkettőnknek egy-egy döfésként hatott. Ricky mint egy ijedt őz kucorodott össze, és a mindkettőnket elfedő pokróc alatt megérintette a kezemet. Én rámosolyogtam, majd bátorításként megszorítottam a kezét.
-Nem, nem utálom. És te se ítéld el... Kérlek!-
-Lehet hogy most egy perverz állatnak fogsz gondolni, bár eddig is szerintem, de megnézhetném a sebeidet?- tényleg csak a kíváncsiságot hallottam a hangjából, ezért levettem a pólómat, majd a kötéseket is. Még én sem láttam így, egyszerre az összeset, ezért én is meglepődtem. A hátam és elöl a bordáim, plusz még a vállam és a mellem feletti rész végig bordó csíkokkal volt borítva. Ryan a szája elé kapta a kezét, Brandon halkan káromkodott egy vékony sort, Ghost csak kimeresztette a szemeit. Balz óvatosan hozzáért a hátamon a leghosszabb heghez, majd megvetően Ricky-re nézett, aki elfordította a fejét, nem mert a felemás szemekbe nézni. Megfordultam és a fülébe súgtam:
-Ne bántsd!- majd visszavettem a pólót és befészkeltem magam Ricky mellé. Ő újra megfogta a kezemet és fejét a vállamra döntötte. Végignéztem kisírt szemein, elharapott száján, sebekkel teli karján, de mégis olyan békésen szuszogott. Lentebb csúsztam, majd lassan elaludtam...
