Úristen... nem bírok odáig várni, kell egy időgép vagy valami... a szeptember 16 rohadt messze van >.< áhh igaz fantasztikus? :3
2014. április 23., szerda
2014. április 22., kedd
4. fejezet
Húsvét alkalmából végre feltöltöm ezt a részt is... a hónapos késések után. Ezer bocsi! De tényleg... a telómban már pár napja kész van (ezért nincs is formázva, de majd pótolom), de sajna nem jutottam wifihez, rokonlátogatás, kutyafüle... utálom az ünnepeket. Viszont! Most jönnek a jó hírek:
1) Megszületett a fejemben teljes egészében a történet, hogy hova akarok eljutni ezzel a bloggal. És nekem tetszik :3 (oké, visszaveszek egy kicsit :D)
2) A másik blogomon is írtam, hamarosan oda is felteszem az első fejit ;)
Van egy olyan érzésem, hogy burkoltan Ricky-hez lettem költöztetve. Három napja nála alszok, Ryan dobált össze egy bőrönd ruhát nekem, szerencsére azokat szedte össze, amik legfelül voltak, azok pedig a kedvenc darabjaim. Hálát adok az égnek, hogy most se szakított azzal a jó szokásával, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat. Viszont mostanában elkeztem unatkozni, hiszen az állatkert óta a kisbolton kívül nem sok felé jártam, és nagyon úgy éreztem, hogy csinálnom kéne valamit. Elgondolkodtam azon, hogy nem-e vagyok Ricky terhére, mert néha, amikor azt hitte nem figyelek olyan világfájdalmas képpel tudott nézelődni... hiába mondta el ezerszer. És akkor beugrott, hogy segíthetnék neki: elhatároztam, hogy elmegyek Diana-hoz, a régi barátnőjéhez, és beszélek vele, hátha meggondolja magát. Ezért csak odaszóltam az éppen gitárját zúzó Ricky-nek, és már rohantam is el. Nem igazán szerettem volna, ha elkezd faggatózni. Kint kellemesen jó idő volt, így gyalog mentem Diana nővéréhez. Nagyon jó kapcsolatban volt vele, innen gondoltam, hogy majd itt találom. Sejtésem beigazolódott, amikor az ajtót a kisírt szemű lány nyitotta ki. Viszont a reakcióján meglepődtem:
-Mégis mit keresel itt te ribanc?- üvöltötte a képembe. Én teljesen megsemmisülten álltam ott, fogalmam sem volt, hogy miért beszélt így velem. Nagy szemekkel pislogtam rá:
-Tessék?
-Ne játszd, hogy nem tudod miről van szó!
-Bocs, de fogalmam sincs...- suttogtam, mire a földre dobott egy újságot.
-Hetedik oldal.- sziszegte, majd becsapta az ajtót. Én pár másodpercig még lefagyva álltam, majd lassan lehajoltam, és felvettem a magazint. Még ötletem se volt, mit találok majd benne, ezért féltem is egy kicsit. Leültem a lépcsőre, és lassan elkezdtem lapozni.
-Hetedik oldal...- suttogtam magamnak. Amikor odáig értem, a meglepetéstől szólni sem tudtam. A cikk és kép hatására kiesett a kezemből, majd a combomon támasztva a könyököm, a hajamba túrtam. Végül felkaptam a földről, és lesiettem a lépcsőn. Először nem Ricky-vel akartam beszélni, hiszen azt sem tudtam, emlékszik-e valamire.
-Chris!- villant az agyamba. Ő szokott a legjózanabb maradni, tehát neki muszáj emlékeznie. Fogalmam se volt, meddig ültem ott a lépcsőn, de már kezdett sötétedni, ezért inkább villamossal mentem. Így is húsz percig tartott az út, pedig idegességemben futottam is. Kifulladva dőltem neki a csengőnek, de az énekes pár másodperc múlva már nyitotta is az ajtót.
-Nadine!- mondta meglepődötten, majd azonnal kapcsolt. -Mi a baj, hogyhogy itt vagy?- kérdezte aggódó arckifejezéssel.
-Chris. Emlékszel valamire az utolsó ivászatunkból?- néztem rá határozottan. Muszáj, muszáj, hogy legyen valami - szuggeráltam.
-Inkább gyere be.- nyelt egy nagyot, majd arrébb állt. A nappaliba siettem, ahol a kanapén Candy feküdt egy nagy tál popcorn és egy pokróc társaságában. Engem meglátva leugrott és odasietett hozzám, mire én leültem a földre és fél karral átöleltem, Chris mellénk ereszkedett.
-Na?- sürgettem.
-Megnézhetem?- mutatott a kezemben lévő újságra. Biccentve odaadtam neki, ő sietve nézegetni kezdte.
-Te jó ég...- suttogta, amikor odáig ért. -Ki a franc fotózta le?! Ó basszus...- meredt a képre, amit én is újra megnéztem: egy falnak a tövében ülök, atlétában, rövidgatyában, tornacipőben, és egy hosszú fekete hajú srác mellettem térdel, egyik kezét az arcomra téve csókolózunk. Igaz, az arca pont nem látszik, de egyértelműen lehet látni, hogy Ricky az.
-Tehát megvan. Mi történt?
-Ez már akkor volt, amikor kábé mindenki full részegre itta magát. Te úgy döntöttél, hogy egy kicsit pihensz, amit Ricky is követett. Viszont ahogy próbált letérdelni, elvesztette az egyensúlyát, így egy az egyben rád borult. Emlékszem arra a nézésre: féloldalasan, huncut szemmel rád vigyorgott, majd lesmárolt... Ekkor te egy tompa sikítás után kimásztál alóla. Valaki nagyon résen volt a telefonnal...- suttogta idegesen. -Hazaviszlek, oké?
-Ricky-hez?- kérdeztem. Nem volt semmi rosszindulatúság a hangomban.
-Baj? Ha nem szeretnéd, itt is aludhatsz...- kezdett mentegetőzni.
-Nem, nem. Megköszönném a fuvart.- eresztettem meg egy halvány mosolyt, majd követtem az énekest az autóhoz. Az út gyorsan telt, amikor visszaértünk Ricky a tévé előtt ült laptoppal a kezében. Az ajtónyitódásra felkelt, elénk jött.
-Sziasztok! Chris, hogyhogy itt?- kérdezte mosolyogva. Az említett komolyan ránézett, a hajába túrt.
-Beszélnünk kéne...
-Öhm, oké. Nappali?- és már indult is, mi pedig követtük. Ricky és én a kanapéra ültünk, velünk szembe Chris egy fotelba.
-Ricky...- kezdte halkan, színtelen hanggal. -Mond neked valamit ez a kép?- adta a kezébe az újságot, annál a résznél kinyitva. Ő, miután alaposan megnézte és a cikket is végigolvasta, megrázta a fejét:
-Ennyire részeg voltam? Semmire nem emlékszem.- suttogta a térdét bámulva, majd rám nézett, olyan bűnbánó arckifejezéssel, mint négy napja a fürdőszobában.
-Nadine.- suttogta. -Most nagyon utálsz?- gondoltam milyen ideges fejet vághattam, mert kicsit behúzta a nyakát, de én mosolyt erőltettem az arcomra, és megöleltem.
-Részeg voltál.- mondtam kedvesen, amíg ölelgetett. Ricky válla felett a csendben figyelő Chris-re néztem, aki mosolyogva bólintott. Nagyon ért az emberekhez, és utálja ha valami nem oké, mindig próbál megoldást keresni. Igaz, néha idegesítő, de legtöbbször hasznos.
-Srácok. Akkor ugye már nem fogjátok kinyírni egymást? Itt hagyhatlak titeket?- nézett előbb rám, majd Ricky-re. Egyszerre bólintottunk, majd kikísértük Chris-t a kocsijához, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak, és aludni mentünk.
~•Devin P. o. W•~
Basszus, mi a francot csináljak most? Ezt nem hiszem el... épp az előbb folytattam le Balz-zal egy két órás Skype-beszélgetést, aminek a fele abból állt, hogy győzködöm, hogy nyögje már ki végre azt, amit három kibaszott napon keresztül nem tudtam belőle kiszedni. Na most sikerült, de ettől még nem lettem nyugodtabb. Sőt! Miért nem bírt egy másik csajt kinézni? Lassan már a hajam tépem...
-Drágám, olyan idegesnek tűnsz...suttogta a fülembe Patrisha, a barátnőm, miközben hátulról átölelte a derekamat. Hátrafordultam hozzá, és az arcára tettem a kezem.
-Igen, elég nagy gáz van a láthatáron... de kérlek értsd meg, erről most nem beszélhetek. Igaz nem haragszol?- mosolyogtam rá szomorkásan.
-Dehogy, megértem.- nyomott egy lágy csókot a számra, majd ellibegett a konyha felé. Sóhajtva a falnak dőltem, majd néhány perc gondolkodás után zuhanyozni, majd aludni mentem, de még sokáig nem jött álom a szememre.
1) Megszületett a fejemben teljes egészében a történet, hogy hova akarok eljutni ezzel a bloggal. És nekem tetszik :3 (oké, visszaveszek egy kicsit :D)
2) A másik blogomon is írtam, hamarosan oda is felteszem az első fejit ;)
~•○•~
~•Nadine P. o. W•~
Van egy olyan érzésem, hogy burkoltan Ricky-hez lettem költöztetve. Három napja nála alszok, Ryan dobált össze egy bőrönd ruhát nekem, szerencsére azokat szedte össze, amik legfelül voltak, azok pedig a kedvenc darabjaim. Hálát adok az égnek, hogy most se szakított azzal a jó szokásával, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat. Viszont mostanában elkeztem unatkozni, hiszen az állatkert óta a kisbolton kívül nem sok felé jártam, és nagyon úgy éreztem, hogy csinálnom kéne valamit. Elgondolkodtam azon, hogy nem-e vagyok Ricky terhére, mert néha, amikor azt hitte nem figyelek olyan világfájdalmas képpel tudott nézelődni... hiába mondta el ezerszer. És akkor beugrott, hogy segíthetnék neki: elhatároztam, hogy elmegyek Diana-hoz, a régi barátnőjéhez, és beszélek vele, hátha meggondolja magát. Ezért csak odaszóltam az éppen gitárját zúzó Ricky-nek, és már rohantam is el. Nem igazán szerettem volna, ha elkezd faggatózni. Kint kellemesen jó idő volt, így gyalog mentem Diana nővéréhez. Nagyon jó kapcsolatban volt vele, innen gondoltam, hogy majd itt találom. Sejtésem beigazolódott, amikor az ajtót a kisírt szemű lány nyitotta ki. Viszont a reakcióján meglepődtem:
-Mégis mit keresel itt te ribanc?- üvöltötte a képembe. Én teljesen megsemmisülten álltam ott, fogalmam sem volt, hogy miért beszélt így velem. Nagy szemekkel pislogtam rá:
-Tessék?
-Ne játszd, hogy nem tudod miről van szó!
-Bocs, de fogalmam sincs...- suttogtam, mire a földre dobott egy újságot.
-Hetedik oldal.- sziszegte, majd becsapta az ajtót. Én pár másodpercig még lefagyva álltam, majd lassan lehajoltam, és felvettem a magazint. Még ötletem se volt, mit találok majd benne, ezért féltem is egy kicsit. Leültem a lépcsőre, és lassan elkezdtem lapozni.
-Hetedik oldal...- suttogtam magamnak. Amikor odáig értem, a meglepetéstől szólni sem tudtam. A cikk és kép hatására kiesett a kezemből, majd a combomon támasztva a könyököm, a hajamba túrtam. Végül felkaptam a földről, és lesiettem a lépcsőn. Először nem Ricky-vel akartam beszélni, hiszen azt sem tudtam, emlékszik-e valamire.
-Chris!- villant az agyamba. Ő szokott a legjózanabb maradni, tehát neki muszáj emlékeznie. Fogalmam se volt, meddig ültem ott a lépcsőn, de már kezdett sötétedni, ezért inkább villamossal mentem. Így is húsz percig tartott az út, pedig idegességemben futottam is. Kifulladva dőltem neki a csengőnek, de az énekes pár másodperc múlva már nyitotta is az ajtót.
-Nadine!- mondta meglepődötten, majd azonnal kapcsolt. -Mi a baj, hogyhogy itt vagy?- kérdezte aggódó arckifejezéssel.
-Chris. Emlékszel valamire az utolsó ivászatunkból?- néztem rá határozottan. Muszáj, muszáj, hogy legyen valami - szuggeráltam.
-Inkább gyere be.- nyelt egy nagyot, majd arrébb állt. A nappaliba siettem, ahol a kanapén Candy feküdt egy nagy tál popcorn és egy pokróc társaságában. Engem meglátva leugrott és odasietett hozzám, mire én leültem a földre és fél karral átöleltem, Chris mellénk ereszkedett.
-Na?- sürgettem.
-Megnézhetem?- mutatott a kezemben lévő újságra. Biccentve odaadtam neki, ő sietve nézegetni kezdte.
-Te jó ég...- suttogta, amikor odáig ért. -Ki a franc fotózta le?! Ó basszus...- meredt a képre, amit én is újra megnéztem: egy falnak a tövében ülök, atlétában, rövidgatyában, tornacipőben, és egy hosszú fekete hajú srác mellettem térdel, egyik kezét az arcomra téve csókolózunk. Igaz, az arca pont nem látszik, de egyértelműen lehet látni, hogy Ricky az.
-Tehát megvan. Mi történt?
-Ez már akkor volt, amikor kábé mindenki full részegre itta magát. Te úgy döntöttél, hogy egy kicsit pihensz, amit Ricky is követett. Viszont ahogy próbált letérdelni, elvesztette az egyensúlyát, így egy az egyben rád borult. Emlékszem arra a nézésre: féloldalasan, huncut szemmel rád vigyorgott, majd lesmárolt... Ekkor te egy tompa sikítás után kimásztál alóla. Valaki nagyon résen volt a telefonnal...- suttogta idegesen. -Hazaviszlek, oké?
-Ricky-hez?- kérdeztem. Nem volt semmi rosszindulatúság a hangomban.
-Baj? Ha nem szeretnéd, itt is aludhatsz...- kezdett mentegetőzni.
-Nem, nem. Megköszönném a fuvart.- eresztettem meg egy halvány mosolyt, majd követtem az énekest az autóhoz. Az út gyorsan telt, amikor visszaértünk Ricky a tévé előtt ült laptoppal a kezében. Az ajtónyitódásra felkelt, elénk jött.
-Sziasztok! Chris, hogyhogy itt?- kérdezte mosolyogva. Az említett komolyan ránézett, a hajába túrt.
-Beszélnünk kéne...
-Öhm, oké. Nappali?- és már indult is, mi pedig követtük. Ricky és én a kanapéra ültünk, velünk szembe Chris egy fotelba.
-Ricky...- kezdte halkan, színtelen hanggal. -Mond neked valamit ez a kép?- adta a kezébe az újságot, annál a résznél kinyitva. Ő, miután alaposan megnézte és a cikket is végigolvasta, megrázta a fejét:
-Ennyire részeg voltam? Semmire nem emlékszem.- suttogta a térdét bámulva, majd rám nézett, olyan bűnbánó arckifejezéssel, mint négy napja a fürdőszobában.
-Nadine.- suttogta. -Most nagyon utálsz?- gondoltam milyen ideges fejet vághattam, mert kicsit behúzta a nyakát, de én mosolyt erőltettem az arcomra, és megöleltem.
-Részeg voltál.- mondtam kedvesen, amíg ölelgetett. Ricky válla felett a csendben figyelő Chris-re néztem, aki mosolyogva bólintott. Nagyon ért az emberekhez, és utálja ha valami nem oké, mindig próbál megoldást keresni. Igaz, néha idegesítő, de legtöbbször hasznos.
-Srácok. Akkor ugye már nem fogjátok kinyírni egymást? Itt hagyhatlak titeket?- nézett előbb rám, majd Ricky-re. Egyszerre bólintottunk, majd kikísértük Chris-t a kocsijához, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak, és aludni mentünk.
~•Devin P. o. W•~
Basszus, mi a francot csináljak most? Ezt nem hiszem el... épp az előbb folytattam le Balz-zal egy két órás Skype-beszélgetést, aminek a fele abból állt, hogy győzködöm, hogy nyögje már ki végre azt, amit három kibaszott napon keresztül nem tudtam belőle kiszedni. Na most sikerült, de ettől még nem lettem nyugodtabb. Sőt! Miért nem bírt egy másik csajt kinézni? Lassan már a hajam tépem...
-Drágám, olyan idegesnek tűnsz...suttogta a fülembe Patrisha, a barátnőm, miközben hátulról átölelte a derekamat. Hátrafordultam hozzá, és az arcára tettem a kezem.
-Igen, elég nagy gáz van a láthatáron... de kérlek értsd meg, erről most nem beszélhetek. Igaz nem haragszol?- mosolyogtam rá szomorkásan.
-Dehogy, megértem.- nyomott egy lágy csókot a számra, majd ellibegett a konyha felé. Sóhajtva a falnak dőltem, majd néhány perc gondolkodás után zuhanyozni, majd aludni mentem, de még sokáig nem jött álom a szememre.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)