2. fejezet

Megint itt! Úgy döntöttem, hogy az előző bejegyzésben lévő, magát novellának álcázó szöveget megteszem első fejezetté, és azt a sztorit folytatom. Jó olvasást!

~•○•~

Amikor kinyitottam a szemem, már beesteledett, vagy mindenesetre sötét volt körülöttem. Hirtelen szorongás fogott el, és egy megmagyarázhatatlan félelem. Ricky szobájában voltam az ágyon, az ajtó résnyire nyitva, ahonnan egy lámpa fénye szűrődött be. Remegő lábakkal leszálltam az ágyról, és az ajtón keresztül a konyhába mentem. Itt, a fényben kissé megnyugodtam, és figyeltem a gitárost, ahogy egy serpenyővel szerencsétlenkedik. Fogalmam sem volt mit akar belőle kihozni, ezért úgy gondoltam várok egy kicsit, de halk kuncogásom elárult. Megfordult és szomorkás mosolyt eresztett meg felém. Szegényke, hogy haragszik magára... Pedig igazán elhihetné, hogy én nem utálom, hanem csak próbálok neki segíteni, hogy megértse és feldolgozza a ma délelőttöt. Viszont én még Josh miatt aggódom, hiszen szörnyen dühös Ricky-re, aki most szinte retteg tőle... Majd próbálom kibékíteni őket.
 -Öhm, ebből mi várható?
 -Szerintem palacsinta...
 -Szerinted? Na mutatsd!- mondtam, majd miután ő arrébb lépett, odasétáltam a tűzhelyhez. Kicsit megszédültem, de ő azonnal kapott utánam.
 -Köszönöm!- mondtam egy gyenge mosollyal, aztán megnéztem a serpenyőt, amiben egy fehér, égett foltokkal tarkított csomós valami volt. Elhúztam a számat, majd Ricky-re néztem, aki időközben még a száját is elkezte nyalogatni. Éljenek a berögzült szokások!
 -Azt javaslom, kezdjük újra...- mondtam. Lassan bólintott, mire én (megunva a sajnálkozását) megöleltem. Ő egy kicsit hozzám bújt, majd már mosolyogva elhúzódott. Előszedtünk egy másik tálat és szép sorban beleraktuk a hozzávalókat. Végül kész is lett az immár sokkal jobb palacsinta, amit szinte azonnal eltüntettünk.
 -Mit csináljunk?- kérdezte.
 -Nem tudom. Egy filmhez van kedved?
 -Oké. Milyen film?
 -Horror?
 -Nagyon vicces.- nevetett a saját becenevén. -Amúgy szerintem inkább valami lazábbat.
 -Légyszi a Szilajt!- álltam neki a kedvenc rajzfilmemre való rábeszélésbe, ami meglepően könnyen ment. Öt perc múlva már a nappaliban ültünk, és a filmre alig figyelve beszélgettünk.
 -Ricky... Kérlek ne hidd, hogy haragszom rád.
 -Pedig annyi rosszat tettem. Nem akartalak bántani, csak elborult az agyam. Egy pillanatra magamhoz tértem, de utána visszajött az a furcsa érzés, mintha nem én irányítottam volna a testem. Még szerencse, hogy Chris megtalált minket, mert ha nincs ott akkor talán még meg is öltelek volna. Rosszul esett, ahogy belém rúgott, ugyanúgy mint Balz ütése, de megérdemeltem...
 -Nem.- vágtam közbe. -Szeretném ha kibékülnétek. Biztos vagyok benne hogy neki is csak gondolkoznia kell egy kicsit, nem gondolta komolyan amiket a fejedhez vágott. Hidd el  is ugyanannyira hiányzol ki mit ő neked. Elvégre csak az egyik legjobb barátod.
 -Így gondolod?- kérdezte, és olyan tipikus őzikeszemekkel nézett rám, mire én átöleltem. Végre kicsit megnyugodott.
 -Persze, hogy így gondolom. Azért mondtam.- nevettem, és összeborzoltam a haját.
Amikor vége lett a filmnek, finoman tudtomra adta hogy ma nála alszok. Felhozta azt az érvet, hogy utálok hidegben sétálni amikor fáradt vagyok, és egyébkét is éjfél után már ne menjünk sehová. Én ráhagytam a dolgot, mondva: úgyse tudom meggyőzni. Megágyaztuk nekem a vendégszobában (na jó: ő pakolt, én meg szurkoltam), aztán alighogy letettem a fejem a párnára, már aludtam is.

Másnap reggel arra ébredtem hogy valaki halkan suttog, de még lusta voltam ahhoz, hogy kinyissam a szemem. Kár volt. Pár pillanattal később valaki beugrott mellém az ágyba, és azonnal csiklandozni meg ölelgetni kezdett. Az illetőről csak annyit sikerült megállapítani, hogy fekete a haja és ugyanolyan színű ruhát viselt. Bravó, szűkül a kör! Végül a nevetéséről felismertem ezt az örök hülyegyereket:
 -TJ!- visítottam nevetve. Hiába kilépett már a bandából, attól még ugyanannyira szerettük, és ugyanolyan jóban voltunk. Ekkor rám nézett, elvigyorodott, majd felkapott és a kajaiban vitt ki a szobából. A folyosó összefutottunk Chris-szel és Ricky-vel, akik ugyanolyan debil fejjel vigyorogtak. És itt kezdett gyanús lenni a dolog.
 -Segítség...- suttogtam az énekesnek amikor elhaladtunk mellette mire ő csak egy határozott fejrázással felelt. Hagosan kifújtam a levegőt, és sorsomba beletörődve vártam, hogy végül hol kötünk ki. Ez meglehetősen közel volt, mert a nappalinál megálltunk. TJ hajlandó volt letenni, de én még a biztonság kedvéért kapaszkodtam belé. Aztán megláttam a szoba közepén az én édes kis tervueren kutyuskámat. Halkan visítottam majd odafutottam hozzá és megöleltem. Ő boldogan lebirkózott, majd amikor kiörültük magunkat, a srácok felé fordultam.
 -Mégis ki hozta ide?- mosolyogtam rájuk
 -Én voltam!- vigyorgott TJ.
 -Hallottam mi történt.- szomorúan Ricky-re nézett, hiszen vele is már szinte testvéri kapcsolatot ápoltunk. Szerencsére ő nem utálta ki Rick-et, amiért hálás is vagyok neki.
 -Gondoltam hiányozhat neked... De szerintem ilyen állapotban most egy ideig nem nagyon tudnál gondoskodni róla. Arra gondoltam, hogy valamelyikőnk magunkhoz vehetné.- bólintottam, majd Chris és TJ közt kezdett ingázni a tekintetem. Chris már régóta próbálta elkunyerálni, és néha vigyázott is rá. Látni kéne azt a fejet, ahogy végigvonul vele az utcán. Nem lepődtem meg, hogy szinte azonnal ajánlkozott is.
 -Nadine! Légyszii!- kezdett neki a könyörgésnek. Odajött mellénk a szőnyegre, elkezdte vakargatni Candy füle tövét. Komolyan a szemembe nézett:
  -Tudok rá vigyázni, volt már nálam többször is. Megbízhatsz bennem.- rámosolyogtam, majd a kezébe adtam a finom bőrből készült pórázt. Örömében (azért a sebeimre vigyázva) megölelgetett, aztán a rend kedvéért kért egy pacsit a hercegkisasszonytól.
Torokköszörülést hallottam a hátam mögül, mire láttam, hogy TJ a telefonját mutatja, a mindenkinek szétküldött üzenettel: "Gyertek Ricky-hez!"
 -Mintha neki nem lenne telefonja...- mutatott lemondóan a társára, aki halk nevetéssel oldotta meg a helyzetet.
 -A tiéd olyan szimpatikus volt... Meg közel.
 -Ricky, mit szívtál?- kérdezte Chris.
 -Én?? Semmit. Miért?
 -Szimpatikus? TJ telója?? Oké... Meg kicsit összefüggéstelenül beszélsz.
 -Hagyjál már, reggel van...
 
  Pár percen belül megérkezett a srácok nagy része, majd amikor utoljára megérkezett Josh is, leültünk a kanapéra és a fotelekre.Ki erre, ki arra.
  -Tulajdonképpen miért is vagyunk itt?- kérdezte Ryan.
  -Hát, már négyen itt voltunk, unatkoztunk, és Chris megkapta Candy-t.
 -Na oké, ez tényleg összefüggéstelen.- vigyorogtam a mellettem ülő Ricky-re, majd átvettem a szót:
  -Szóval. Mit csináljunk?
  -Hazaviszem a kutyát aztán... menjünk állatkertbe!- mondta Chris.
  -Na, mi van, hirtelen honvágyad lett?- szólt be neki Devin. Nem sokszor szólal meg, de ha kinyitja a száját, az nagyot szól. A hatás itt sem maradt el; majdnem fulldokoltunk a röhögéstől. Chris meg puffogott.
  -Nekem tetszik az ötlet.- mondta Brandon, majd a többiek is szép lassan helyeselni kezdtek. Eldöntöttük: állatkertbe megyünk. Ez már előre jól hangzik...