3. fejezet

Na, ezt most kicsit gyorsabban hoztam, mint az előzőt, remélem tetszik ^^ Nem tudom, hogy tudtam ennyi baromságot összezsúfolni egy fejezetbe, a lényeg, hogy közben végig az Infamous (album) ment... Szerintem jótékony hatással van rám. Mindegy, nem is húzom az időt... Puszi: ~MIWlover

~•○•~

Egy kis idő múlva már útra kész volt a kis csapat, legtöbbőnk bakancsban vagy tornacipőben (én tűsarkúban, of course), hosszú farmerben és pulcsiban voltunk. Azért TJ természetesen vett rá egy mellényt, Rick egy szürke dzsekit, Devin meg valami kabát-féleséget. Néhány ruhadarabjáról tényleg nem tudom eldönteni, minek is szánja...
Candy-t én vezettem elöl, körülöttünk a banda egy meghatározatlan alakban. Ryan előttünk pár méterrel ugrálva próbálta elcsalni a kutyát, de az, amilyen kis jólnevelt, méltóságteljesen lépkedett mellettem. Elhaladtunk Balz háza előtt, amely alig százötven méterre volt a Ricky-étől, aztán olyan öt perc múlva már be is engedtük Candy-t Chris kertkapuján. Ismerte a járást, egyből ment csekkolni a kertitavat, ahol sikeresen felzavart vagy két békát.
-Utánuk nem ugrik, igaz?- kérdezte az énekes.
-Nem hiszem, szerintem lenyugodott.- vigyorogtam, amikor elfeküdt a teraszon. Végre az állatkert felé indultunk, út közben pedig kielemeztük a leghülyébb témákat, tettük ezt vagy három idegennyelven. Ez az egyik unaloműző "játékaink" közé tartozott, de legalább jól elvoltunk vele. Alig éreztem, hogy telik az idő, aztán úgy kellett szólni nekem, hogy hé, megérkeztünk. Brandon-t (mivel ő volt az egyik legnormálisabb közülünk) elküldtük jegyet venni, de TJ utánakiabált:
-Majd vegyél már olyan zöldesbarna istállószagú izét is amivel az állatokat kell hajigálni!
-Mi kéne neked?- fordult hátra a dobos egy wtf arckifejezéssel.
-Szerintem az antilopcsemegére gondol...- fogta a fejét Devin.
Végül pár zacskó eledellel felszerelkezve indultunk befelé. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nagyon nem illünk a képbe, dehát kit érdekelt!?
Egyébként azt a büdös csodát se lehetett csak úgy szimplán eldobálni. Ryan, TJ, Ricky és Chris kitaláltak valami infantilis játékot, hogy ha az állatoknak valamelyik testrészét eltalálják, akkor pontokat kapnak. A fejére ötöt, a lábára négyet, a nyakára hármat, a vállára kettőt és a farára egyet. Hogy ne csalhassanak, így a pontokat nekünk kellett számolni. Az összesített versenyben Chris nyert ("mert hosszabb a karja" -TJ), így végre túljutottunk a kecskéken is. Ekkor tűnt fel, hogy Balz csendben hátramaradt, és olyan két méterrel mögöttünk kullog lehajtott fejjel és zsebre tett kézzel. Éppen oda akartam menni hozzá, amikor befordult a sarkon egy csapat óvodás, élükön egy igazi, hamisítatlan, konzervatív óvónénivel. Kocka orrú cipő, fehér csipkezokni, sötétbarna sellőszoknya, kismintás virágos blúz (betűrve!), textilkalap, két kezén vagy hat kisgyerek.
Na ez, amikor meglátta a mi bandánkat, majd' hanyatt esett. Szó szerint ugrott egyet, az ovisok meg torlódtak. Nem vették észre, hogy megállt az előttük levő, ezért még vagy másik négy nekiment. Én halkan kuncogtam a nyanya arckifejezésén, meg hogy ne-érj-hozzá-ne-is-nézz-rá stílusban a kicsik elé ugrott (elég sokat kitakart belőlük), amikor TJ elkezdett vinnyogni:
-Ó de cukik!- és már ment is volna oda, ha vissza nem rángatom. Így viszont a szeretetrohamát rajtam vezette le, megölelgetett, majd kitalálta, hogy a hátán visz. Addigra az óvodások is sikeresen kikerültek minket, és egyet sem ettünk meg belőlük, de nem hiszem hogy hálából Motionless In White-ot fognak hallgatni. Sebaj, ráérnek még...
Újra eszembe jutott Balz, aki mostanra eltűnt. Ezért a legkedvesebb hangsúllyal suttogtam TJ fülébe:
-Kérlek, kis bogárkám, tegyél le!- mire ő csak megrázta a fejét.
-Na, légyszi!- duruzsoltam, mire hátravigyorgott:
-Biztos vagy benne?
-Tegyél már le bazdmeg!- nevettem, mire ő se szó - se beszéd elengedett. Na ha nincs ott Chris, hogy rá essek (elkapjon), akkor szépen elterülök.
-Balz hol van?- fordultam hozzá.
-Azt mondta, kiesett valami a zsebéből, megkeresi.
-És nem kellett volna valamelyikőtöknek vele menni?
-Én mondtam...- szólt oda Ryan.
-Utána megyek.- ajánlkozott Ghost, majd már indult is, hogy előkerítse.

~•Devin P. o w.•~

Ezer százalék, hogy nem a kulcsát keresi. Van valami baja, láttam rajta. Majdnem futva siettem vissza, és olyan két perc múlva meg is találtam, egy karámkerítésnek támaszkodva. Lelassítottam, és óvatosan megérintettem a karját:
-Nem a zsiráfokat tanulmányozod, igaz? Mi a baj?
-Hagyjuk, semmi.- mondta, de még mindig nem nézett rám.
-Balz.- kezdtem komolyan. -Látom, hogy nem vagy oké. Úgyse hagylak békén.
-Ó, kérlek... Nagyon nincs ehhez se kedvem, se energiám.- sóhajtotta, mire én továbbra is csak néztem és vártam.
-Te ezt tényleg nem hagyod annyiban, ugye? Jól van. Csak annyi a bajom, hogy féltem Nadine-t. Nem tudom, Ricky ha ezt egyszer megcsinálta, talán még egyszer is képes lehet rá... azt meg nem élné túl.- elhúzta a száját és megrázta a fejét.
-Josh, te nem vagy egy hisztis picsa, hogy ezen duzzogj. Van valami más bajod is. Tudod, nem mondom el senkinek.- mosolyogtam őszintén, hiszen már nem egy titkát őriztem.
-Ez nem a legalkalmasabb hely és idő ehhez. De ígérem, elmondom.- mosolygott rám. Bólintottam, majd bátorítóan megöleltem.
-Gyere, keressük meg a többieket! És mosolyogj!- indultam, ő meg jött mellettem. Azokat a hülyéket az állatsimogatóban találtuk meg... TJ éppen arról győzködte őket, hogy nem tudna megmaradni egy fehér szamár, vagy mi a jó isten hátán. Csak hozták a formájukat, nagyon meg se lepődtünk azon, hogy Chris az említett állat nyakát ölelgette (mint később kiderült, csak lefogta, hogy el ne fusson), Nadine a pofáját tömködte valami növényekkel, közben a nyakát paskolta, Ricky meg TJ-nek magyarázta, hogy milyen egyszerű is ez.
-Akkor miért nem te mászol fel?- kérdezte kétségbeesetten.
-Mert te könnyebb vagy. És már ültél a Nadine lován. Meg mert csak.
 Az körülbelül nyolc éve volt!- kezdett TJ egyre jobban kiakadni. Gondolt egyet, és elkezdett futni a karám kapuja felé, aztán kimászott - volna, ha nem vagyunk útban. Így viszont be kellett érnie azzal, hogy elbújt Balz háta mögé az ádáznak szánt arckifejezéssel közeledő Ricky elől.
 -Figyeljetek. Szerintem engedjétek el szegény állatot, TJ úgyis tíz másodpercet bírna a hátán. Maximum.- nevettem, mire az említett hálásan pislogott rám. Chris kelletlenül elengedte a szamár nyakát, de azért még búcsúzás képpen megveregette a vállát, Nadine meg elindult megkeresni Ryan-t és Brandon-t. Amikor meglátta, hogy azok éppen egy kisbirkát rajonganak körbe, szó szerint a pulcsijuknál fogva rángatta el őket, amíg az a kettő szinte nyávogva követelte vissza az imént szeretgetett kisállatot.
 -Na, nyugi már! Veszek nektek otthonra egy-egy kecskét, és akkor  mindenki happy lesz!
 -Ez birka.- válaszolta nyugodt hangsúllyal Brandon.
 -Akkor most megyünk haza?- kérdezte szomorúan Chris.
 -Nem baromkodtátok még ki magatokat?- kérdezett vissza Ricky, majd nevetve Chris mellé állt. Annyira birom, hogy vagy egy fejjel alacsonyabb nála...
Pár perc múlva kifordultunk a kapun, és nevetve haza indultunk... Szerintem az állatkerti alkalmazottak nagy örömére.